1963. november 22-én John Fitzgerald Kennedy, az USA harmincötödik elnöke Dallasba látogatott. Az elnököt fogadó ünneplő tömegek között, egy nyitott tetejű kocsiban utazott. Az elnöki idill egészen déli fél egyig tartott, amikor az Elm Streeten haladó elnöki autót lövések érték, JFK pedig megsebesült.

Az első lövés az elnök hátát érte, majd a golyó behatolt a nyakába, végül a toroktájon távozott, s megsebesítette a Kennedyvel egy autóban utazó texasi kormányzót, John Connallyt. A második lövés azonban már JFK fejét érte, mely ökölnyi darabot szakított ki az elnök fejéből. A lövéseket követően az elnöki autó gyorsított, és a Parkland Kórház felé vette az irányt.

A kórház egyes sürgősségi szobájában azonban már nem tudtak semmit tenni a súlyosan sérült Kennedyért – délután egykor halottnak nyilvánították.

Mindeközben a rendőrség elfogta Lee Harvey Oswaldot, akit egy dallasi rendőr meggyilkolásáért tartóztattak le. A férfit 24 órán hallgatták ki, mivel a JFK elleni merénylettel is őt gyanúsították. Két nappal később Jack Ruby, a dallasi alvilági élet egyik ismert figurája „épp” a rendőrség épülete felé járva meglőtte és halálosan megsebesítette Oswaldot. Tettét előbb azzal magyarzáta, hogy így akarta „jóvátenni Dallas bűnét” a köz szemében. Később viszont azt mondta, hogy a gyilkosságot a pillanat hevében és a kínálkozó alkalom okán követte el, nem pedig előre megfontolt szándékból.

A JKF-gyilkosság kivizsgálására létrehozták a Warren Bizottságot, mely 1964-ben nyilvánosságra hozott 888 oldalas jelentésében megállapította, hogy Oswald egymaga követte el a gyilkosságot. A jelentés mgállapításaival elégedetlen közvéleményben nyomban megjelentek az összeesküvés-elméletek, amelyek a jelentés későbbi felülvizsgálata során további erőre kaptak (a felülvizsgálat szerint a Warren Bizottság nem foglalkozott elég alaposan azzal a lehetőséggel, hogy a JFK merénylet mögött valamilyen összeesküvés áll).

Most mi is vizsgálódni fogunk. Jól.